Ködös táj

Késő ősszel több napon keresztül reggelente a völgyeket sűrű köd borította, 200-300 méter magasságban pedig már sütött a nap, szél alig volt. Ezt az időt vártam, hogy elinduljak az arlói hegyekre fényképezni. A városban még alig lehetett látni, de a hegyoldalak rétjeire érve már biztató volt az átszűrődő nap fénye. A harmatcseppes, gyöngyfüzér-szerű pókhálókat alig tudtam otthagyni, de azért sokat exponáltam a makró objektívvel. Sürgetett az idő, meg az erdőben gomolygó köd is vonzott. Itt sok év tapasztalata sem volt elég, hogy minden képem a várt eredményt adja. A hegytetőre felérve a távolabbi csúcsok már éppen látszódtak. Innentől kezdve rövid idő alatt fantasztikus jelenségek sorát produkálta a természet.