Munkásfolklór

A finomhengerműben nem csak a gépeket fényképeztem, hanem az irodákat, kisebb műhelyeket, a sufnikat is. Olyan volt, mintha több évvel ezelőtt költözni kezdtek volna, és a rámolás hirtelen abbamaradt. A hangulat hihetetlen. Annak idején megbecsült, fontosnak tartott tárgyak mindenfelé. Ide is vissza kell térnem, mert biztos sok mindent nem vettem észre. A sárga és rózsaszín (lila?) bódék egyébként is vonzanak. Tizenhárom óra három perc negyvenhat másodperckor az óra is megállt.

Link a többi képhez:

https://picasaweb.google.com/114787700954364023703/Munkasfolklor02?authuser=0&feat=directlink

Ózdi finomhengermű

Az elmúlt héten az ózdi finomhengerműben fényképeztem. Célom azoknak a berendezéseknek a dokumentálása volt, amelyekkel számolni lehet a jövőben az ipari örökségünk megmentése, és bemutatása szempontjából. Bár a képeken a csarnok belseje meglehetősen vigasztalan képet nyújt, több gép és eszköz megmaradt, ezeket a tervek szerint a nagyközönség is megtekintheti majd a terület rendezése után. Szeretnék később többször is visszatérni erre a helyszínre komolyabb technikával, mert a bonyolult fényviszonyok, a sötét zugok korültekintőbb munkát igényelnek.

Link a többi képhez:

https://picasaweb.google.com/114787700954364023703/OzdiFinomhengermu?authuser=0&feat=directlink

Őszi színek

Ezekről nincs mit íri, én is csak gyönyörködni szoktam bennük. Csupán nézni kell, és a megfelelő harmónikus részletet kivágni.

Link a többi képhez:

https://picasaweb.google.com/114787700954364023703/OsziSzinek?authuser=0&feat=directlink

 

Fénnyel festve 2

A vazelines üveg lágyító, torzító hatásán túl további lehetőség a dinamikus képek elkészítéséhez a hosszú expozíció alatt a fényképezőgép elrántása, vagy forgatása. A zoomgyűrű elfordítása is izgalmas képeket eredményezhet.

Napsütésben a hosszú záridő elérése gondot okozhat, ilyenkor jön jól egy neutrális szürke szűrő, de megoldást jelenthet az ISO 50 érték beállítása is.

Link a többi képhez:

https://picasaweb.google.com/114787700954364023703/FennyelFestve2?authuser=0&feat=directlink

Fénnyel festve

A különböző hangulatok érzékeltetésére gyakran használnak effekt szűrőket. Sokszor a felvételkor alkalmazzák őket, de a fotófeldolgozó programok is kínálnak ilyeneket, szinte végtelen variációban. Ezeket elvi okokból is elkerülöm, mert fotográfusnak tartom magam, nem pedig photoshopgráfusnak.

A digitális fotózás során néha jól jön az átmenetes szűrő, a polárszűrő, és mindenekelőtt a neutrális szürke szűrő. Megjegyzem, nekem egyik sincs, és nem is tervezek csak szürke szűrőt beszerezni.

Az én módszerem a jó öreg síkosítószeren, a vazelinen, és egy darab üveglapon alapul. A vazelin számtalan mintázatban kenhető vékonyan az üvegre, és az objektív elé tartva létrejön a varázslat. Ezután már csak az üveglap helyzetét kell változtatni, a blendeértéket variálni, illetve a megfelelő gyújtótávolságú objektívet kiválasztani. Szükséges még egy kis jó ízlés, és kész.

Link a többi képhez:

https://picasaweb.google.com/114787700954364023703/FennyelFestve?authuser=0&feat=directlink

Az Upponyi-tó rejtelmei 2

Őszre az Upponyi-tó vízszintje erősen lecsökkent. Ez a partnak több helyen különös rajzolatot adott, és előtűntek az általam kedvelt korhadt fatörzsek is.

Ekkor még többnyire a D 7000-es gépet használtam, ezzel nagyon szerettem a Sigma 10-20mm-es optikáját társítani. Már próbálgattam a D 600-at is, ehhez bevált a Nikon 16/2.8 halszem objektív. Időnként előveszem, ha egyedi képalkotását indokoltnak tartom alkalmazni. Többször elidegenítő, markáns hatású hépeket készítettem már vele.

Link a többi képhez:

https://picasaweb.google.com/114787700954364023703/AzUpponyiToRejtelmei2?authuser=0&feat=directlink

Az Upponyi-tó rejtelmei

Az upponyi táj több lehetőséget is kínál a természet fotózására. Ebből most kettőt emelek ki. Az egyik a nagy távlatok adta lehetőségek, a másik a szűk völgy mohos fái. Ide sajnos állvány nélkül nemigen érdemes elindulni.

Számomra az Fx formátum, így a D 600 legnagyobb előnye a korábbi gépeimhez viszonyított jobb dinamikaátfogás. Többször bizonyította, hogy szükségtelen a HDR technikával bíbelődni, illetve ha nincs szükségem a különleges színhatásokra, egyetlen felvétellel is megkapom a kívánt eredményt. Természetesen ilyenkor elengedhetetlen a pontos expozíció, és a gondos Raw feldolgozás.

Ime a képek, és a többihez a link:

https://picasaweb.google.com/114787700954364023703/AzUpponyiToRejtelmei?authuser=0&feat=directlink

Megint este

Nézem a televíziót, és azt látom, hogy a Dunántúlon Ancsin Misiéket ellepte a hó. Kinézek az ablakomon, itt szürke a táj és az ég is. Így most sem indulok el fotózni, csak nézegetem a régebbi képeimet. A karácsonyiak kerültek elő. Semmi különös, ünnepi hangulat, de az sem az igazi, mert nincs rendes hó, az utcai lámpák fénye sárgára színez mindent az enyhe ködben. Lehet, hogy fekete-fehérben jobb lenne?

Észrevettem, hogy monomániásan visszatérek az időjáráshoz. Talán ez azért van így, mert számomra fontos a különleges természetes fény, amit csak jelenségneg szoktam nevezni. Ha jelenség van, akkor menni kell, illetve akkor kell menni. Szeretem, ha ez látszik a képeimen. Most egy ilyen korszakomnál tartok, nyilván ez fog változni.

 

Ime a kép, és a link a többiekhez.

 

https://picasaweb.google.com/114787700954364023703/MegintEste?authuser=0&feat=directlink

 

Mizerák István fotópályázat, 2012.

Még az elmúlt év december 19-én volt az első ízben megrendezett Mizerák István fotópályázat eredményhirdetése az Olvasóban. Az ott készült képek eddig is fenn voltak a Sky Drive tárhelyemen, de azt viszonylag kevesen ismerik, ezért itt is bemutatom az eseményt. Ez alkalmat ad arra is, hogy néhány gondolatomat leírjam.

Pista az 1970-1980-as évek meghatározó fotóriportere volt Ózdnak. Kevesen tudják, hogy korábban kiváló amatőr színjátszónak, konferansznak és táncdalénekesnek számított. Az egykori Ózdi Kohászati Üzemek fotósa, az Ózdi Vasas, majd később az MTI fotóriportereként tevékenykedett. Az 1970-es években nekem is gyakran segített fotós pályám kezdetén. Később sokat fotóztunk együtt a különböző városi rendezvényeken, Ő mint az újság riportere, én, mint a művelődési intézmények fotósa. Jellemző volt riporteri alkatára a gyors helyzetfelismerés. Sokszor hallottam, hogy exponál, amikor én még csak emeltem a gépem.

Fotós tevékenységének emlékét a lányai ápolják, Ők hozták létre 2011-ben a Nemzeti Múzeumban a kiállítását, most pedig kezdeményezték és szervezték az ózdiak számára az első Mizerák István fotópályázatot. Most nem célom, ezért itt mellőzöm a résztvevők méltatását. Az eredményhirdető rendezmény rangos esemény volt, megtisztelte jelenlétével a Magyar Fotóművészek Szövetségének elnöke, Szamódy Zsolt Olaf is, aki a díjakat is átadta, amelyeket a Mizerák lányok és a Szövetség biztosított. Az eseményt számomra beárnyékolta, hogy a pályázat képanyagát nem láthattuk a falakon, csak egy részét mutatták be vetítve méltánytalanul gyenge technikával. Igaz, igéret hangzott el egy tavaszi kiállítás megrendezésére.

Végül következzen a szokásos kép, és a link a többi fotó megtekintéséhez:

 

https://picasaweb.google.com/114787700954364023703/MizerakFotopalyazat2012?authuser=0&feat=directlink

Esti kisérletek

Többen érdeklődtetek, hogyan működik együtt a Nikon D 600 és a 16-35/f4 páros. Még az év végi ünnepek alatt tettem próbát a szélsőséges lehetőségek feszegetésére. Ezúttal állvány nélkül indultam esti fotózásra, ISO 800-nál kezdtem, és elmentem 3200-as értékig, ami utólagos zajcsökkentés nélkül számomra még elfogadható eredményt adott. Az objektív VR funkcióját mindvégig használtam, igen jól tette a dolgát. A képek Exif adatait meghagytam, ha fontos, megpróbálhatjátok előbányászni az albumban.

A fotók nem művészi igénnyel készültek, de azért született 2-3, amit nyomdába is mernék adni. Ez már számomra egy egész esti fagyoskodás után jó eredmény.

Következzen egy kép, a többi a linkre kattintva érhető el:

https://picasaweb.google.com/114787700954364023703/EstiKiserletek?authuser=0&feat=directlink

Téli táj, Sajópüspöki

Néha felmerül bennem, hogy el kell-e utazni egzotikus, vagy vadregényes vidékre ahoz, hogy jó és izgalmas tájképeket készítsek. Az elmút héten szombaton környékünkön nagyszerű idő volt. A vidéket hó borította, a völgyekben megült a köd, fölötte pedig ragyogóan sütött a nap. Ilyenkor azt mondom, ettől szebb máshol sem lehet.

A fotózást reggel Sajópüspökinél, a Sajó partján kezdtem, a fákon hosszú kristályokban szikrázott a ráfagyott zúzmara, de a kék eget a köd mág eltakarta, így gyorsan a környező dombok felé vettem az irányt, a ködtakaró fölé. Itt minden együtt volt a jó képek elkészítéséhez. Alig egy órát tartott a tünemény, ami alatt a ködből kibukkant a bánrévei templom, és a gömöri hegyek. Az objektíveket sűrűn cserélgettem a hidegben. A 16-35/f4 és a 105/f2.8 optika szépen teljesített, de a 70-300/f4.5-5.6 ismét bizonyította, hogy valami jobbra lenne szükségem. Az akció után a szenzor tisztítását sem úsztam meg.

Délben már lefelé jöttünk a hegyről, amikor szembe találkoztunk az ózdi természetjárók egy nagyobb csoportjával, akik a határ mentén felfestett zöld túrista jelzést követve Susa felé tartottak.

Következzen egy kép, a többi az alábbi linkre kattintva tekinthető meg:

https://picasaweb.google.com/114787700954364023703/TeliTajSajopuspoki02?authuser=0&feat=directlink

 

 

A kezdet

Hosszas tépelődés után ma megkezdtem blog-oldalam elkészítését. Ez azt jelenti, hogy egy gyári sablonról sikerült eltávolítani minden csicsát és színezést. Az oldal működését is csak most tanulmányozom, így biztos lesznek bénaságaim, esetleg később átalakításokat kell végeznem.

 

A fejléc fotóját az elmúlt hét végén Sajópüspökinél készítettem, az egyik kedvenc helyszínemen, fantasztikusan szép időben. Erről egy bővebb összeállítást is közzéteszek, ha elkészültem a Raw állományok feldolgozásával.

 

A felszerelésemről: Nikon hívő vagyok, nem márka buziságból, hanem sok sok évvel ezelőtt, még az analóg korszakban a Minoltáról váltottam erre, és így maradtam. A D70, D80, D90, és a 7000-es után a múlt évben váltottam az Fx formátumra, így most főleg a D600-ast használom. Keserű tapasztalatom, hogy a régi kedvenc nagylátószögű optikáim a 24 megapixelen már csapnivalóak. Nagyon beváltak viszont a 16-35/f4, az 50/1.4, a 80/1.8, a 180/2.8 és a 105/2.8 macro objektívek. Ez utóbbi különösen szuper távolra is. De ezek csak a szerszámok, amik dög nehezek, és egyre inkább gondot okoz a cipelésük, ha meg otthon maradnak, mindég hiányoznak.