Ha az üvegablakokra fagyott vízpárát egy-két centiméterről
szemléljük, fantasztikus világ tárul elénk. Lehet analógiákat keresni a kinti
valósággal, hogy tájkép, vagy virágok, esetleg víz alatti táj, én azonban csak a
formákban szoktam gyönyörködni. Nem is adok nekik címet, simán sorszámozom
őket. A kinti léthez annyi a közük, hogy onnan kapják a fényt, amely megszínezi
őket, a csillogásukat okozza. Elkészítésükkor gyorsan kell dolgozni, mert a
lehelet, az arc melege néhány perc alatt tönkreteszi a jelenséget.
Link a többi képhez:
https://picasaweb.google.com/114787700954364023703/Jegvilag?authuser=0&feat=directlink
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése